TERMÉKEK

Napelemek és napkollektorok

TÍPUSAI

Napelemeink és napkollektoraink típusai

Napelem

A napelem egy olyan eszköz, amely a nap sugárzását elektromos árammá alakítja át a fényelektromos jelenség segítségével. A napelem teljesítménye függ annak típusától, méretétől, a sugárzás intenzitásától és a sugárzott fény hullámhosszától, valamint annak beesési szögétől. Megfelelő teljesítményű napelemmel az éves elektromos áramfelvételnek a 100%-a biztosítható.

Szerkezeti kialakítás alapján három fő típust különbözetünk meg, ezek az amorf kristályos napelem, mono- és polikristályos napelemek.

Az energiaátalakítás alapja, hogy a fény elnyelődésekor mozgásképes töltött részecskéket generál, amelyeket az eszközben az elektrokémiai potenciálok, illetve az elektron kilépési munkák különbözőségéből adódó beépített elektromos tér rendezett mozgásra kényszerít.

Amorf napelem

Ez a legelterjedtebb típus, mert olcsó az előállítási költsége. A hatásfoka 5-8% között van, ami alulmarad a többihez képest. Mivel kicsi a hatásfoka ezért jóval nagyobb felületet igényel az elhelyezése. Az amorf napelem a szórt fényt jobban hasznosítja, mint a közvetlen napfényt. Az élettartamuk csak 10év körül van. Nem tagolt napelem, teljes felületét egyetlen fekete árnyalatú amorf kristály alkotja. Általában valamilyen hordozóra, például vékony acéllemezre vagy üvegre viszik fel.

Akár 100-szor vékonyabb lehet, mint a kristályos változat. Leginkább épületbe integráltan vagy olyan helyen használják, ahol nem okoz gondot a helyszűke és a kristályos típushoz képest egységnyi felületre jutó teljesítmény harmada. Előnye viszont a kristályos napelemhez képest, hogy kevésbé érzékeny a melegedésre, és szélesebb fényspektrumot tud hasznosítani. Felületük szép homogén és lehet átlátszó, valamint hajlékony kivitelben is készíteni.

Ezek esztétikai, valamint építészeti szempontból is fontosak lehetnek. Ezek a típusú napelemek, nagyobb felülettel rendelkező épületeken alkalmazhatóak napelemes rendszerek építő elemeként.

Monokristályos napelem

Ez a napelem a ma létező legjobb hatásfokkal bíró napelem, aminek hatásfoka 15-17% között van. A monokristályos napelem a közvetlen napfényt hasznosítja jobban, de a szórt napfényben már kevésbé tudja hasznosítani.

Élettartama 30 év körül van. A monokristályos napelem több cellából épül fel, és minden cella egy kristályszerkezetet alkot. Több szilícium réteg összehegesztésével készül. Cellái fekete színűek, külsőleg jól elkülöníthetőek. Jelenleg ez a típusú napelem képes a legnagyobb hatásfokkal (15-17%) a napenergiát villamos energiává alakítani.

Ez a monokristályos típus, a tájolásra és a dőlésszögre érzékenyebb, így a napelemes rendszerek tervezésekor erre fokozottan oda kell figyelni.

Polikristályos napelem

Ennek a hatásfoka is már megközelíti a monokristályos napelemét, aminek hatásfoka 10-13% között van. Élettartama 25év körül van. Szintén több cellából felépülő napelem, azonban ahogy a nevéből is adódik, már nem egy, hanem több kristáy alkotja. Öntési technológiával készülnek. Külsőleg kékes-lila színűek.

Előállítási költségük alacsonyabb, mint a monokristályos társaiké, viszont kisebb hatásfokkal is működnek (10-13%). Ez a polikristályos típus, a tájolásra és dőlésszögre kevésbé érzékeny, így a napelemes rendszerek telepítésekor, szélesebb felhasználási lehetőséget nyújt.

Az ára kedvezőbb, mint a monokristályos típusé. Napjainkban a világon jelenleg ebből a típusból épül fel a legtöbb erőmű és háztartási méretű napelemes rendszer.

Rendszer részei

NAPELEMES RENDSZER RÉSZEI

  • Napelem: A méretezés alapján szükséges mennyiségű és kivitelű panelek.
  • Inverter: Az inverter alapvető feladata, hogy a modulok által megtermelt egyenáramot váltakozófeszültséggé alakítsa, és hogy a háztartásokban szabványosan elterjedt 230V 50 Hz – es jellé transzformálja át.
  • Tartószerkezet: A tartószerkezet rendeltetési célja a napelemek – tetőn, esetleg homlokzaton, vagy földön történő elhelyezés esetén is – megfelelő rögzítése mechanikailag. Kiemelt fontosságú tényező a mechanikai szilárdság, és tartás mellett a minimális súly, és lehetőség szerinti rugalmas, egyszerű szerelés.
  • Védelmi berendezések:
    • AC védelem: Az inverter és a szolgáltatói hálózat között a túlfeszültségvédelem kötelező elem. Az inverter és a szolgáltatói hálózat kapcsolódási pontját hivatott meghatározni a hagyományos kismegszakító. Ezzel a hálózat védve van a napelemes rendszer esetleges meghibásodásától illetve a karbantartás ideje alatt, de a hálózatban esetlegesen fellépő hibák, zárlatok sem tehetnek kárt a napelemes rendszerben.
    • DC védelem: Az inverter, és a modulok között a védelmi berendezés telepítése nem kötelező, de erősen ajánlott elem. Ez a védelem hivatott a modul meghibásodásokból, vagy környezeti hatásoktól nem várt módon (villámcsapás, stb.) kritikus mennyiség után megnövekedett feszültség/áram leszabályozását, mellyel nem csak az inverter, de az inverterrel logikailag összekapcsolt háztartási fogyasztók védelme is biztosítható.
    • sziget üzemű napelemes rendszer: Szigetüzemről akkor beszélünk, ha a villamos energiát napelem modulokkal termeljük, és az energiát akkumulátorokban tároljuk. (Természetesen itt értendő a két elem közé bekötött töltő berendezés is). A fogyasztókat ennek segítségével elláthatjuk akár 12V, vagy 24 V egyenfeszültséggel. Amennyiben szükség van rá inverter segítségével akár ~230V feszültségű fogyasztókat is üzemeltethetünk. Jellemző megoldási módja a szigetüzemnek (például tanyák) villamosítása, melyek messze esnek a közcélú villamos energia hálózattól. Itt azonban fontos mérlegelni, hogy melyik rendszert érdemesebb telepíteni. A napelemes rendszert, vagy a közcélú hálózatot. Ezért összehasonlítandó a napelemes és a közcélú létesítési mód beruházási, illetve fenntartási költségei.
    • hálózatra termelő napelemes rendszer: A hálózatra termelő napelemes rendszerrel a teljes villamosenergia igényt fedezni lehet, mellyel a rezsiköltségünk az alapdíj fizetésre redukálódhat! Hálózati visszatáplálásról akkor beszélünk, ha a napelemek által szolgáltatott feszültséget közvetlenül váltakozó feszültséggé alakítjuk át, így látjuk el a fogyasztókat. Amikor viszont nincs fogyasztás, akkor az arra alkalmas inverter segítségével a hálózatra táplálunk rá. Amennyiben a napelemek nem termelnek villamos energiát, természetesen azt a hálózatról vételezünk. A hálózati visszatáplálás jellemző formája az olyan családi házak, amelyek rendelkeznek már villamos hálózattal. Ha többlet energia termelődik, akkor azt vissza lehet táplálni a hálózatra, és erre a célra kialakított (kétirányú) speciális mérőóra számlálja. Az áramszolgáltatók 2003 óta kötelesek átvenni a zöldenergiát.
Termékeink

Termékeink

Hamarosan…

Napkollektorok

A napkollektor olyan épületgépészeti berendezés, amely a napenergia felhasználásával közvetlenül állít előfűtésre, vízmelegítésre használható hőenergiát. Fűtésre való alkalmazása az épület megfelelő hőszigetelését és alacsony hőmérsékletű fűtésvízigényét (pl. padlófűtéssel) feltételezi, és általában csak tavasszal és ősszel mint átmeneti, illetve télen mint kisegítő fűtés ún. kombi vagy multifunkciós hőtárolóval használatos. Hőközvetítő közege jellemzően folyadék, de a levegőt használó változatai is elterjedtek. A hétköznapi nyelvben gyakran összetévesztik a napelemmel, amely a napsugárzást elektromos energiává alakítja.

A napkollektor működése során felmelegedett, hőátadó folyadékot a keringtető szivattyú továbbítja a melegvíztároló tartályba. A tárolótartályban lévő hőcserélőben a hőhordozó folyadék átadja a hőt a víznek. A lehűlő hőhordozó folyadékot a szivattyú visszairányítja a napkollektorba, ahol újabb hőmennyiséget vesz fel.

Rossz idő esetén, amikor nem áll rendelkezésre elegendő napenergia, a már meglévő melegvízkészítő rendszer ráfűt, és felmelegíti a vizet. Ezáltal a rendszer időjárástól függetlenül folyamatos melegvíz ellátást biztosít. Természetesen gondozásmentes automata napkollektor vezérlőegység irányítja az egész folyamatot.

Síkkollektor: A síkkolektor lelke az abszorber nevű fémlemez, ami a jobb fényelnyelő képesség érdekében egy speciális bevonattal van ellátva. A bevonat többrétegű -általában három-, melyek mind különböző szemcsenagyságúak. Ez teszi lehetővé, hogy kiválóan elnyelik a fényt, de nem engedik meg a visszaverődést. Az abszorberlemez hátoldalára vékony csőhálózatot forrasztanak. Ebben áramlik a hőtovábbító folyadék (víz és fagyálló koncentrátum), mely elszállítja a kollektorban termelt hőt a víztartályba. A folyadékot a téli időszak miatt fagymentessé kell tenni, ezért fagyálló koncentrátumot kevernek össze vízzel. A napkollektort felülről egy biztonsági üveg védi.

Vákumcsöves kollektor: Egymással párhuzamosan kapcsolt fűtőcsövek kapcsolódnak egy hőgyűjtő idomba. A fűtőcsövek gyűjtik össze a nap melegét (hőenergiát), azt átadják a hőgyűjtő idomban lévő folyadéknak. A napkollektorban így megmelegedett folyadékot vezetjük a melegvíztároló hőcserélő csőkígyójába, ahonnan lehűlve, energiáját a használati víznek átadva tér vissza. A napkollektorban mindig ugyanaz a folyadék kering, ezért nevezzük ezt a rendszert zárt rendszernek.

Tartályos (gravitációs, termoszifonos) kollektor: Azon rendszerek, amelyekben a közeg keringéséhez nem használnak szivattyút -légkollektor esetén ventilátort- , termoszifonnak nevezzük. Ezek különböző hőmérsékletből eredő fajsúly-különbséget használják ki. Egy ilyen melegvíz készítő egység szerkezete egy felső tartályból, és a hozzá kapcsolódó napkollektorból áll. Általában közvetlenül a használati vizet melegítik, nyomás nélküli, és nyomás alatti kivitelben, aszerint, hogy pl. a hálózati víznyomás közvetlenül a tartályra hat, vagy külön betáplálást kap pl. vízszinttartó egységgel.

Kapcsolat

Keressen minket bizalommal!

Csapatunk maximum 1-2 munkanapon belül felveszi Önnel a kapcsolatot!